A bihari iskola története

A település adottságai folytán (dombvidék és síkság találkozása, kiterjedt nádasok, a közeli erdőségek, jó minőségű termőföld) a kőkorszaktól napjainkig meglehetősen nagy számú lakossággal, a történelem viharai ellenére folyamatosan megőrizte önmagát. Lakói aktív részesei voltak népünk sorsát meghatározó, azt alakító eseményeknek. Fejlődését tekintve hosszú időn keresztül lépést tartott az általános európai ütemmel. Ennek egyik fokmerője a lakosok iskolázottsága, kulturáltsága volt.

Az iskola kialakulásáról, működésének első szakaszára vonatkozó adatok eddig még nem kerültek elő, így el kell fogadnunk Bunyitay Vince párhuzamát, miszerint az 1554-ben említett, az oltármesteri tisztet betöltő Tamás nevű pap ". az oltár szolgálatán kívül akkori szokás szerint tanítói hivatalt is viselt."

Az iskola kialakulását siettethette az elvilágiasodás, majd pedig a reformáció bihari térnyerésével az új hittételek anyanyelven való terjedése, terjesztése is. Valószínűleg ez történhetett Biharon is, annál is inkább, mivel a váradi római - katolikus püspökség birtokában levő falu a XVI. század második felében teljes egészében a református hitre tért.

A bihari iskola XVII. századi meglétére utal a Mária Terézia által 1769-ben elrendelt népiskolai összeírás ami 1770-71-ben el is készült. A felmérés során az egyik kérdés az iskola alapításának idejére vonatkozott. Mivel már akkor sem álltak rendelkezésre megfelelő adatok, kérdezők elfogadták az "emberemlékezet óta" választ ami egyértelműen utal az 1600-as évek végére utal.

Ezt látszik megerősíteni az 1779-es úrbáriumi összeírás is, mivel abban már egy fiú és egy leányiskolát említenek meg.

Az 1788-as vizitáció adataiból ismeretes, a rektort, vagy ludi magistert Hellyes Györgynek, segítőjét, - a fiú és leány tanulók perceptorát Kőrősi Mihalynak hívták.

A XIX. század első felétől szinte minden évből maradtak fent a vizitáció eredményeit rögzítő " mutató táblák" melyeket a debreceni református kollégium levéltárában őríznek.

A tanulók meglehetősen nagy számban, mintegy 90-100-an, fiúk és lányok 6-12 éves korukig látogatták az iskolát. Ez a szám, az 1770-71-es összeírás alapján csupán a református hitvallású gyerekekre vonatkozik.( A római-katolikus plébánia csak a XIX. század elején települ vissza a közeli Csatárból Biharra.)Egy 1842-es adat alapján a református iskolába 103 tanuló járt, de ha még hozzávesszük a katolikus iskolába járó 41 tanulót, képet alkothatunk a falu iskolázottsági szintjéről, ugyanis a falu lakóinak száma ez évben 1881 volt. Eszerint a lakosság közel 8%- járt iskolába.

A tanulók általában októbertől májusig, délelőtt és délután sajátították el a megfelelő tananyagot. Tanított tantárgyak 1771-ben az olvasás, írás, nyelvtan, számtan és hittan voltak.

A tanulók külön fiú és leány iskolába " classisba" jártak.Itt előmenetelüknek alapján a tanulók lehettek ábécések, silabizálók, olvasók, zsoltárosok, bibliások, írók, számvetők.

1848 táján a tanulók száma nem csak Biharon, más településeken is igen lecsökkent, mivel az iskola fenntartása meglehetősen nagy terhet rótt az illető közösségre. Ekkortól az állam, saját érdekeit szem előtt tartva egyre inkább beavatkozik az oktatás menetébe.

Az oktatás menetét megfelelő törvények és rendelkezések biztosították már a XVII. századtól kezdődően, ilyenek az 1606-i, az 1647-i és az 1790-91-i országos törvények, a Mária Terézia által kibocsátott Ratio Educationis, az 1795 június 25-i egyházkerületi gyűlés stb. Ezek egyértelműen írják elő az iskola, a tanító, a felügyelők és a gyülekezet kötelességeit és felelőségét a gyereknevelésben.( Az 1795-i rendelkezés előírta, hogy a debreceni Kollégium törvényei szerint kell tanítani és viselkedni.)

A tanítókat a debreceni kollégium nagyobb és arra alkalmas diákjai közül választották ki. Őket, ha kisebb közösségbe, vagy pedig iskolát létesítettek rektornak nevezték, ha pedig már működő iskolába nagyobb létszámú gyereksereget irányítottak kisegítőként, preceptornak hívták. A diákok 1-2 év tanítás után vissza térhettek a kollégiumba és folytathatták tanulmányaikat. A tanítóskodás során összegyűjtött anyagi javak hozzájárultak a rászorulók külföldi tanulmányútjai költségéinek a fedezésére. A tanítók közvetlen felettese a helyi pap volt, ő ellenőrízte munkájukat, a közösségbeni magatartásukat, felügyelte, majd pedig minősítette tevékenységüket. A pap nem sérthette, nem alázhatta meg rektort vagy preceptort. A tanmenettől való eltérést (lemaradást) a javadalmazás csökkentésével büntették. A pénzbeli juttatások idővel egyre inkább csökkentek, sőt a természetbeni javadalmazások is többnyire kimaradtak. Az 1809-es összeírás szerint a református egyháznak a három fordulóban volt 24 köblös földje, (ennyi magot lehetett belevetni) az alsó réten volt még egy 8 köblös földje, amihez még egy " 4 ember vágó kaszáló" (akkora terület melyet 4 ember reggeltől estig tartó munkával tudott lekaszálni) járult. A földesúr, a váradi romai-katolikus püspökség, ebben az időszakban megszüntette a tehermentesítést, ismét behajtotta a fentebbi területek után járó dézsmát. Úgy tűnik, a tanítók nem részesültek a fentebbi területek hasznából, ők csupán az iskola mellett levő veteményest és gyümölcsöst használhatták. A rektornak volt külön 12 köblös földje és "4 ember vágó" rétje. A munkálatok elvégzésének költségeit valamint a dézsmát a rektor kellett állja. A preceptornak aki a leányiskolában fejtette ki tevékenységét, semmi féle jövedelem nem járt a földekből. Ez egyértelműen mutatja, a két kategória között jelentős különbség volt. A tanítói lakás használata a természetbeni juttatások részét képezte. A pénzbeli juttatásokról az eddig vizsgált iratokban nem esik szó, de valószínű itt is a tandíjból, melyet a tanuló előmenetele alapján határoztak meg, illetve a különböző ünnepeken, vagy temetéseken való éneklés után járó csekélyke összeg lehetett. A tanítók természetbeni jövedelmét kiegészíthette a só, tüzifa és soros étkeztetés.

A sok be nem tartott szerződés, pereskedés, panaszkodás ellenére állítható, hogy a XIX. század első harmadára a teológiai hallgatókból már kialakul egy olyan réteg amely nem tér vissza a kollégiumba tanulmányait befejezni, hanem életpályául a tanítóskodást választotta. Ilyenek név szerint Szép András aki1801-ben a fiúk, 1803 és 1806 között a lányok preceptora, vagy Bökönyi Mihály aki 1823 és 1836 között dícséretesen látta el feladatát Biharon mint a leány tanulók preceptora.

Az egyház iskola felügyeleti jogát a fentebb felsorolt okok kezdhették ki, valamint az a tény, miszerint az államnak egyre nagyobb szüksége volt az egységesen képzett alattvalókra, maga után vonta, hogy a XIX. század közepétől egyre inkább érvényesül az állami befolyás: : egységes tanmenet, tankönyvek, a néptanítók foglalkoztatása stb.

1918 után hangsúlyosabbá válik az oktatás felekezeti és nemzetiségi jellege. Az állami iskolában az oktatás román nyelven, míg a népesebb református és a kevésbé népes katolikus iskolában magyar nyelven folyt, természetesen betartva az oktatásra vonatkozó tanügyi törvény és rendelkezések előírásait. A felekezeti oktatás az 1948-as tanügyi rendelkezésig maradt életben, ettől kezdődően mind az épületek, mind a bútorzat, felszerelés, tanszemélyzet stb. a kötelező állami oktatás részévé vált. (A helyi köztudat ezt nem igen fogadta el, ti. a mai napig is a különböző iskola épületeket református, illetve katolikus iskolának nevezik.)Ettől kezdődően az oktatás híven követte a romániai oktatás változtatásait: volt hét, majd nyolc osztályos iskola, majd a XX. század utolsó évtizedeiben tíz osztályos iskola. Ekkor a kilencedik és tizedik osztály a középiskolai oktatás első lépcsőjét jelentette ami egyúttal megvetette bizonyos szakmák elsajátításának alapjait is. Jellemző, hogy a megfelelő tanulói létszám miatt kezdetben csak magyar tagozattal működött az új rendszer, 1989-ben részben a csökkenő tanulói létszám miatt, de inkább az akkori politikai akaratnak megfelelően az egyetlen induló magyar tagozatos osztály kénytelen volt a román tagozattal egyesülni, ami egyértelműen jelezte a nemzetiségi oktatás megszüntetését célzó szándékot.

Az oktatás minőségét tekintve állítható, hogy az általában az illető kor színvonalán állott. Erre utal Tonk Sándor könyvében szereplő adat, miszerint egy, minden valószínűség szerint bihari lehetett az a diák, aki a XVI. században külföldi egyetemet látogatott.

Várad közelsége a maga fejlettebb iskola hálózatával további lehetőséget biztosított a tovább tanulni vágyóknak. Az általános iskola végzősei között szép számmal akadtak akik középiskolában, főiskolán vagy akár egyetemen képezték magukat.

Az utóbbi évtizedben a két tagozaton átlag ötven tanuló fejezi be tanulmányait. A végzettek 10 - 15 % -a kapcsolódik be a középiskolai oktatásba, a többiek szak -, illetve tanonc iskolába iratkoznak be vagy pedig a szülői gazdaságban próbálják magukat hasznossá tenni.

Az iskolaépületek (fiú és leány) meglétéről az 1779-es urbárium tudósít (csupán annyit említ, hogy ezen épületek mentesek minden kötelezettség és szolgáltatás alól fel vannak mentve).Az 1809-ből való összeírás már pontosabb képet fest az iskolaépületek állapotáról. Ennek alapján " a férfi gyermekek iskolája" paticsfalu, deszkapadlású, náddal fedett épület. Itt található a rektor szobája, egy kőkéményes konyha, majd a preceptor lakása következik s ezután már ""az apróbb gyerekek classisa".

A rektor szolgálatában van egy könyvtartó téka, egy Biblia, valószinűleg nem hiányozhatott az 1815-ben kiadott Magyar Ábécé Fiú és Leány iskolák számára a Felsőbbek rendeléséből készült 1805. Esztendőben és most ismét megjbbitva kiadott Debrecenben, vagy mint egy 1851-beli, a római katólikus plébánián felvett jegyzőkönyv tanusitja, 289 könyvcimet tartalmaz.A vallásos tárgyú könyvek mellett lehettek orvosi, matematikai és nyelvtan könyvek (latin,német,szláv).

A lány iskolát 1797-ben épitették, hasonlóan nézett ki mint a fiú iskola, csak kevesebb tanteremből állt.

Az iskola jelenlegi épületeit - Református iskola, Petres iskola, a XIX sz. második felében, a katolikus vagy Zöld iskolát a XX. sz. elején, az állami vagy román iskolát az 1930-as években épitették. A központi épület az 1970-es években a kor felfogása és munkaerkölcse alapján épült, 9 osztály befogadására alkalmas. 2003-ban megkezdődött egy 5 tantermes iskola épitése világbanki hitelből. Ennek bebútorozása az eljövendőben fog gondot okozni.

Az iskolában létezik egy informatikai szakterem 14 géppel (nagyobb részt 486-osak és 5 Pentium 1-es, ezek rendszerbe vannak kötve, viszont nem megoldott még az Internet hozzáférés)

A központi épület udvarán van egy aszfaltozott kézilabda pálya, viszont egy tornaterem hiánya szinte lehetetlenné teszi a testnevelési órák tartását már egy évtizede. Ennek ellenére az iskola tanulói a különböző, iskolák közötti vetélkedőkön jó és kitünő eredményeket érnek el.