A református templom

Templomunk évszázadok óta Isten tiszteletére szentelt hely. Már a XII-dik században templom állt itt, melyet a későbbi századok során rendre alakítottak, átépítettek az igények szerint. A templom kegyura a váradi püspök lévén, bőkezüen támogatták a Szent István-i korra visszanyúló település egyházát. A lakosság növekedésével, a XIII-XIV-dik században a kicsiny templomot lebontották és teljesen átépítették. A templom falainak északi oldalában fellehetőek az első templom faragott kődarabjai. Az új templom csúcsíves lehetett, méreteiben már megközelítette a mostanit. Sajnos, semilyen építészeti részlet nem maradt ránk. Egyetlen nyoma a gótikának a nyugati falon befalazott (egyik) bejárati ajtó. A templom védőszentje Szent Péter apostol volt. E korszakot így jellemzi Bunyitay Vincze kanonok: "Biharnak már a középkorban derék, sőt ritka nagyságú és díszes temploma volt, mely míg egyrészt a város nagyobb népességét tükrözi vissza, mésrészt lakosainak fejlettebb műveltségéről is tanuskodik, mert rendesen olyan a nép s a község, mint amilyen a temploma. Már maga a templomnak külseje, izléses idomai s arányaival nemesítőleg hat nemzedékről nemzedékre." (III/206).

a templom alaprajza

A reformációt követően a templom református hajlék lett. A következő századok alatt többször is átalakítják. A XVIII-dik század közepén már eltűnik a gótikus kőmennyezet s helyette deszka mennyezet kerül, valószínüleg festett kazettákkal, melynek 3 darab töredéke maradt meg. Ugyancsak a XVIII-dik század végén következik a legnagyobb lélegzetü átalakítás: az északi oldalt, a hajdani szentélyt egyenes fallal s hozzá épített karzattal zárják le, a nyugati részhez kőtornyot építenek a harangoknak. Új ablakokat és ajtókat vágnak s ezzel a templom múltjának minden sajátos jegyét elveszíti. Az 1802-ben befejeződött nagy átalakítás emlékét a mennyezeten látható rozetta őrzi, melynek szövege:

1837-ben az északi karzatra orgonát szerelnek fel nagytiszeteletű özv.Alvintzi Mihályné Máté Sára asszony adományaként, melyet 1892-ben átépítenek és kibővítenek és így lett 12 regiszteres. A toronyban található Müller János budapesti órásmester óraszerkezete: a 3 koloncos, 4 számlapos óra ma is működőképes. A toronyban eredetileg 3 harang volt: az u.n. kis harang 198 kg-os 1786-ból; egy 386 kg-os 1815-ből és egy 573 kg-os 1805-ből. 1917-ben az első két harangot hadi célokra elvitték, maradtunk eggyel, melyhez 1955-ben egy kis harangot öntetett a gyülekezet.

Ismert kegyszereink voltak: aranyozott ezüstkehely 1614-ből B.S.D. felírattal, kehely 1621-ből, keresztelési tál 1687-ből, keresztelési kanna 1780-ból (Dr.Kováts J. István II/571). Ezek a második világháború idején eltüntek. Helyette zabrálásból megjelent egy latin köríratos aranyozott misézőkehely.

A második világháború idelyén a lelkész elmenekült. Az üres parókiát feldúlták, az írattár teljesen megsemmisült, a kegyszereket elvitték, a torony találatot kapott, az orgonából 3 sor cin síp eltünt és tönkrement.

A világháború után lassanként megujúlt a templom, 1979-ben volt átfogó renoválás. 1994-ben a tornyot és a tetőszerkezetet javítottuk meg, 1995-ben a templombelsőt, majd 1996-ban a templomkülsőt és a templomot övező kőkeritést. 1996 augusztus 4-dikén a III Magyar Reformátusok Világtalálkozója alkalmából Dr.Kocsis Elemér a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szentelte újra.

1948-ban 2 iskola épületet és a volt parókiát, akkor kántor-tanítói lakást vette el az állam egyházunktól.

1991-1992 ben a parókiához egy új szárnyat építettünk, gyülekezeti életünk elmélyítésére, mely a Bárka nevet kapta. Itt folyik a hitoktatás, énekkar, nőszövetség, ifjúság egyházi élete, különböző rendezvények, konferenciák, de kiállítás is volt a Bárkában.

Gyülekezetünk 1991-ben a hollandiai dél Arnhem város Elden negyedének gyülekezetével testvérgyülekezeti kapcsolatot hozott létre. Akkori lelkésze, Ida Eldering férjével 1972-1974 között kolozsvári diák volt, nyelvünket és kúlturánkat ismerik. Ez a testvérkapcsolat egyházi életünkre sok áldást jelentett.

2002 június 30-dikán vasárnap délelőtt hálaadó istentiszteleten ünnepeltük a 200-éves templom átalakítást, délután Derencsényi István debreceni esperes úr áldotta meg a teljesen felújított orgonát, melyet Szepsi Károly orgonista, lelkipásztor szólaltatott meg először az ünnepi istentiszteleten.

Templomunkat kőfal veszi körül. A kőfal külső részén két márványtábla van, az egyik 1908-ból, a másik 1940-ből. Emlékeztetnek Jármy Ferencz kuruc kapitány hősi halálára, akit 1704 január 7-dikén embereivel nekiszorítottak a templom falának s ott lemészárolták őket. Ma is ott nyugszanak. Templomunk kertjében két német katona van elhantolva, akik a világháború idején a toronyból harcoltak. Temetőnkben nyugszik Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét 1804 - Bihar 1884). 1999-ben hamvait új helyre költöztettük s az új sírhantra 1999 november 27-dikén Habsburg Ottó, fia György és felesége Eilika is elhelyezték a kegyelet virágait.

Az ősi földvárban 1896-ban a Millenneum alkalmából emlékművet állítottak. Az obeliszk mind a négy oldalán felírat volt, csúcsán turul madárral, csőrében karddal. Az 1920-as években ezt elpusztították, csak a talapzat maradt meg, mely ma is látható. 1942 október 6-dikán, ünnepség keretében szentelték meg a falu központjában, a templomunk bejáratánál emelt fehér terméskőből készült második turulmadaras emlékművet, mely két oldalán helyezték el az I világháború hőseinek névsorát. A világháború végén ez is megsemmisült. 2001 május 13-dikán templomunk kertjében állítottuk fel a harmadik emlékművet, az új évezredre tekintő reménységünk jeleként.

Alázattal valljuk: egyedül Istené a dicsőség!

további fotók